A kegyelem az az ellenlábasa az igazságnak.
A kegyelem megbocsátja, elengedi azt a vétket és bűnt, amit az igazságosság megtorolna. Tehát ha két keresztény hajba kap valamin, és azt imádkozzák, hogy az Úr tegyen igazságot közöttük, az nem fog megtörténni. Mert akkor Istennek az egyiket meg kellene büntetnie, a másikat pedig megjutalmaznia.
E-helyett azt kéri tőlünk az Úr, hogy viseljük el egymást szeretetben (Ef 4:2), és mások vétkeit engedjük el, bármi legyen is az (Lk 6:37).
És ha ezt meg tudod tenni, ha ugyanazt a kegyelmet tudod gyakorolni, amit Isten gyakorolt feléd, akkor leszel igazán győztes.
Akkor állsz bele Isten akaratába, és ez lesz a te jutalmad.
Azok, akik azt várják, hogy Isten a másikat büntesse meg, és haraggal a szívükben imádkoznak tovább, nem bocsátva meg a másik vétkeit, azokra Isten hóhérokat (démonokat) küld, amíg meg nem térnek (Mt 18:34).
Amikor viszont letelik a kegyelem korszaka, Isten mint bíró fog
megjelenni, és az igazság pálcája lesz a kezében (Zsid. 1:8).
Akkor már nem a kegyelmet fogja gyakorolni, hanem elítél mindenkit a cselekedetei szerint, akiknek neve nincsen beírva az Élet Könyvébe (Jak 5:9).