BEÁTA BIZONYSÁGTÉTELE

Még középiskolás éveim alatt megismerkedtem egy főiskolás lánnyal.
Keresztény lány volt ő is, egy gyülekezetbe jártunk. Mesélte, hogy a családjában halmozottan fordulnak elő erőszakos, nem természetes halálesetek. Pl. balesetek, öngyilkosságok, gyilkosságok (nem szándékos). Elmesélte legtitkosabb vágyát is, amit rajtam kívül csak az Úrnak mondott el..Ekkoriban egy magyarországi kisvárosban dolgozott apukám és mi követtük őt ide. Tehát vidéken jártam középiskolába és a lány is vidéki főiskolára járt. Jól összebarátkoztunk és elmesélte nekem legtitkosabb vágyát is, amit rajtam kívül csak az Úrnak mondott el. Elmondta, hogy legfőbb vágya egy aranynyaklánc, de a családját nagyon megterheli az ő és bátyja tanulmányainak a költségei..Szóval a nyaklánc esélye egyenlő vagy még inkább mínuszban volt a nullával.



Egyszer édesapám jelezte, hogy konferenciára indulunk Budapestre és még egy személy befér hozzánk. Kapásból megkérdeztem édesapámat nem jöhetne e Györgyi (nevezzük így). Igent mondott. Akkor még a BS-ben voltak az istentiszteletek..Akik már ekkor is meg voltatok térve, talán emlékeztek az istentiszteletek rendjére..Dicséret, ima, tanítás, szabadítószolgálatok...Persze volt, hogy a Szent Szellem ezt felülírta.
A szabadítószolgálatkor odakísértem az egyik pásztorhoz, hogy imádkozzanak érte, mert éjszakánként rémálmok gyötörték és nagyon félt a jövőtől, hogy vele is rossz dolgok fognak történni, és ez a félelem gyötréssé erősődött már.
A pásztor elkezdett imádkozni érte..Egy magas, jó erőben lévő férfi volt a feleségével, a barátnőm, egy nem túl magas, vékonyka leányzó volt..Amikor megnevezték a halál szellemét benne, hat testvérnő vigyázott rá folyamatosan, és igen megizzasztotta őket, minket. Félelmetes erő nyilvánult meg ezen a vékonyka lányon keresztül.
A hangról, ami kísérte, nem is beszélve..Egyszerűen nem tudnám leírni..De egy idő után a barátnőm lenyugodott..Olyan volt, mintha minden elcsendesedett volna körülöttünk..Béke volt..Este sokat beszélgettünk..Elmondta, hogy hosszú évek után most érez először békességet. A konferencia után visszamentünk a városkába.
Pár hónap elteltével egy vidéki városba került sor a konferencia megrendezésére..Én nem tudtam egy iskolai rendezvény miatt elmenni, de Györgyi elment. Utána való héten, mikor találkoztunk a gyüliben, láttam megcsillanni egy nyakláncot a nyakában..Tüntetőlegesen viselte, hogy lássam..
- Mindent tudni akarok! Miért nem hívtál fel, hogy kaptál nyakláncot!-incselkedtem vele.
Személyesen akartam, hogy lásd és hallgasd meg a történetét.
A d-i konferencián a két Istentisztelet között odajött hozzám egy testvérnő, a kezembe nyomott egy kisméretű ékszeres dobozt és ezt mondta: Szólt nekem az Úr, hogy nagyon vágysz egy arany nyakláncra..Mikor megláttalak, azonnal tudtam, hogy te vagy az, akinek vásároltam ezt a nyakláncot. Tessék a tiéd! - nyújtotta át mosolyogva. 



Nem hittem sem a szememnek, sem a fülemnek. Még meg sem tudtam köszönni, mert annyi ideig álltam ott levegőt kapkodva, hogy mire észhez tértem már sehol nem láttam a testvérnőt..-mesélte könnyeivel küszködve a barinőm. Mondanom sem kell én is elkeztem sírni..Olyan erővel szállt ránk a hála és szeretet szelleme, hogy a legközelebb állók is betöltekeztek vele. Hát igen..Ez az, mikor a számon sincs a szó, te már egészen érted azt Uram.
Forrás: facebook, Farkasné Rita

Tweet

Share

0